Elmélkedés
Talán észrevetted, hogy nem klasszikus blog ez az oldal. Sem a bejegyzések gyakorisága, sem pedig a tartalom nem blogszerű. Úgy vélem, épp elég (túl sok) akárki (senki) mondja el kéretlenül a véleményét mindenről, mióta a net hozzáférhető, nem célom, hogy közéjük álljak és haszontalan tartalommal növeljem az adatmennyiséget.
Amennyiben most egy 'hagyományos' bejegyzést vársz, kicsit csalatkozni fogsz. Inkább elmélkedést, hozzáállást, gondolatokat szeretnék átadni, esetleg a megszokottaktól eltérő szemléletet. Ha feltűnt, nem véletlen az időzítés sem, bár nem kifejezetten erről lesz szó, innen indulok ki.
A dolgok rendje az elmúlás. Bár mint tudjuk, az energia nem vész el, csak átalakul, ezt sokszor nagyon nehéz elfogadni. Teljesen mindegy, hogy egy mechanikus, elektronikus vagy egy biológiai szerkezetről, vagy akár egy érzésről beszélünk, megszületésekor tudni lehet: vége lesz. Ez olyan, mint a tél: vagy itt van, vagy jön, tenni ellene nem lehet, csak elfogadni. Viszont míg velünk van, addig igyekezhetünk, hogy minél jobban ápoljuk, használjuk, szeressük. A "Mi lett volna ha" -nál szörnyűbb érzés nincs, mert sosem fogod megtudni, ezen kár is merengeni. Ezért tehát törekedj arra, hogy a jelenben élj, a múlt miatt ne hibáztasd se magad, se másokat, mert egy múltbéli hibát kijavítani lehetetlen...
A dolgokat tehát, -ha javíthatóak- a jelenben kell kijavítani, és mégegyszer mondom: Nem érdemes a múltba révedni, mert könnyen ott ragadhatsz. Ha valami tönkre megy, állj meg egy percre, gyújts rá- vagy inkább ne, ha eddig nem tetted- és gondold végig: becses volt-e az idő, míg melletted volt. Ha a válaszod nem, hagyd az egészet. Hidd el nekem, keserűen, kényszerből cselekedni nem üdvös. Ellenben ha a válaszod igen, és olybá tűnik, hogy van még mit tenni, hát tegyél. Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd. Mikor próbálkozol valamivel, tudod, mit üzensz vele a 'világnak'? Azt, hogy nem hiszel a sikerben, de azért teszel valamit. Rengetegen élik az életüket próbálkozva, és rengeteg próbálkozás múlik el nyom nélkül...
Nos tehát ha elhatároztad, hogy megteszed amit kell, akkor cselekedni is kell. A tévé elől nem lehet kifordítani a világot a sarkából!
Életem során számtalanszor szembesültem megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel, de többnyire mindig volt megoldás, és ezzel rá is térnék a javításhoz szükséges egyik alappillérre, ami a megfelelő szemlélet. Nagyon nem mindegy, hogy a problémát magát vizslatod, vagy a megoldást keresed. Persze jó tudni, hogy mi a 'hiba', de sokkal jobban jársz, ha helyette a fennálló probléma megoldására fókuszálsz. Ide tartozik még a pozitív gondolkodás is. Tudom, hogy a vonzást és úgy általában a pozitív gondolkodást a 'Titok' és az ahhoz hasonló könyvek eléggé lejáratták- ugyanis szándékosan csak a recept egy részét kapták meg az olvasók, ezért nem működött- de a gondolatok ereje nagy. Erről külön írhatnék, de nem gondolom, hogy valódi igény van rá. Szóval akár elfogadod tényként, akár nem, lényeges, hogy a sikerben hiszel, vagy a kudarcban. Bármi, amit akárki már elért, mindenki számára elérhető, csak ennyit higgy el nekem. Lécci- lécci :)
Álljon itt most egy idézet, ami átvezet a következő alappillérre:
,,Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket."
Sun Tze
Ami pedig nem más, mint a tudás, illetve ismeret. Ezzel kapcsolatosan a legtöbb ember könnyen rávágja tudom ezt, ismerem azt. Tényleg? Komolyan tudod? Akkor miért nem csinálod? Általában csak hisszük, hogy tudjuk. Sokan nagyképűek a tudásukkal kapcsolatban, s általában teszik ezt úgy, hogy semmi kézzel foghatót nem raknak le az asztalra... El kell ismerni, hogy nem tudom azt, hogy mit nem tudok. Lehet, kissé bonyolultnak tűnik, de fontos. Ha nem vagy hajlandó fejlődni, akkor visszafejlődsz, ez van.
Sosem volt ennyi információ hozzáférhető, mint napjainkban. Egyszerűen csak bepötyögöd a keresőbe, hogy miről akarsz többet tudni, és máris előtted a millió bitnyi információ, de, ha nem lenne elég, akkor kérdezhetsz is. Mint szakavatott problémamegoldó :D én is segítek, ha kell. Jobbra megtalálod az elérhetőségem, mint látod, a nevemet adom az irományaimhoz, nem a levegőbe beszélek.
Még egy gondolatot viszont viszont elültetek a fejedben: kire hallgass. Csak és kizárólag olyanokra hallgass, akiknek kézzel fogható bizonyítéka van arra, hogy amit mond, az hiteles. Ha párkapcsolati problémád van, ne hallgass egy cölibátust fogadott papra, és az sem biztos, hogy egy hentestől érdemes tanácsot kérni villanyszereléssel kapcsolatban. Boldogságról ne kérdezz boldogtalant, gazdagságról ne kérdezz szegényt! Ezt jegyezd meg, és nyugodtan idézheted is, én mondtam!
Következő alappillérünk a kitartás. Tegyük fel, tettél valamit, de ez nem hozott eredményt. Feladhatod, mondván: én megpróbáltam, de nem sikerült. Vagy...mondhatod: oké, ez nem sikerült. Találtam egy módszert arra, hogyan nem működik a dolog, de holnap újra felkel a nap, és én itt leszek, nem adom fel. A kitartás az, ami megkülönbözteti a győztest a vesztestől. Ha valami fontos neked, azért érdemes dolgozni, legyen bármilyen rögös is a célhoz vezető út. Az élet nem a feladásról szól, a remény pedig a gyengék kenyere, legyél tehát állhatatos, és bízz a sikeredben, bármi is a cél. Az elmúlás felett nem győzhetünk, de addig minden csata megnyerhető!
Bízom benne, hogy ezzel a nem egészen a blogomba illő bejegyzéssel tettem valamit a sikeredért, azt meg külön remélem, hogy pár gondolat sikeresen befészkeli magát a fejedbe!
